2008. május - június Burma (Myanmar)
2008. június 11.
Örömmel értesítem kedves olvasóinkat, hogy sikerült áttörni a falat! Június 14-én a katonai engedélyekkel a kezünkben indulunk Burmába! 8 fõs személyzettel a katonai juntával együttműködve sátorkórházat szeretnénk felépíteni és ezt elindítani, hogy a betegek bizalommal kereshessenek egy egészségügyi ellátóhelyet. Ezt a helyi szerveknek működtetésre átadjuk. A Református Szeretetszolgálat legalább annyira izgalomban intézi az előkészület munkákat, mint csapatunk. Bölcskei Gusztáv Püspök Úr telefonál, intézi a dolgokat, csakhogy nekünk könnyebb legyen. A csapat a következő: Szipola Pál logisztikus, műszaki vezető; Hegedüs Gabi Bangkokig vezeti a logisztikát; Fodor Gusztáv a Magyar Református Szeretetszolgálat képviseletében ápolói munkakört fog betölteni; Dr. Mindák László orvos kolléga, az eü munka mellett a számítástechnikát is bûvöli; Kiss Csabi, mint a vizsgáival rohamléptékben haladó medikusunk, Dr. Bakonyi György, oxyologus kolléga, Simay Attila a sebészeti vonalat erősítendő, és jómagam Dr. Késmárky, vezetem orvoscsoportunkat. A Külügyminisztérium is megadta azt az írásos hozzájárulást, mellyel minden bürokratikus nehézség elhárulhat utunk során. A myanmari konzulátus többször hívott bennünket telefonon, hogy érdeklődjön, előkészületeinkkel hogyan állunk. Biztosítottak, arról, ha már tudjuk a Ranghunba induló gép számát, a katonaság részéről, illetve a myanmari külügyminisztériumból várni fognak bennünket a repülőtéren. Volt azért szépséghibája is az előkészületeknek. Más csapatok közül nagyon sok negatív kritikát kaptunk. Sőt rágalmazásokat, szidalmakat is. Jó, hogy mi magyarok ilyen jól összefogunk és együtt dolgozunk... Remélem, azért technikánk segítségével 2-3 naponta pár sort tudok hazaküldeni, hogy blogunkon keresztül beszámolhassunk burmai megpróbáltatásainkról.Május 28.
Ismételten megjártuk Berlint. A Református Szeretetszolgálattal közösen töltöttünk egy "kellemes" éjszakát az autóban, hogy újra próbálkozzunk a myanmari nagykövetségen. A 12 órás odautat egy 15 perces beszélgetés követte, amiben Konzul Asszony közölte, hogy függetlenül a CNN és más hírcsatornák jelentéseitõl, Õ még nem kapott engedélyeztetést beutazásunkhoz a myanmari védelmi- és egészségügyi minisztériumoktól. Nem ajánlja a turista vízumot, mivel ezzel nem dolgozhatunk és mozoghatunk Myanmar területén szabadon. Próbálkoztunk azzal, hogy a turista vizumot bepecsételve várjuk az engedélyek megküldését, de ez sem bizonyult előrelépésnek, mivel akkor sem lehet ezzel a tipusú vízummal Myanmarban dolgozni. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi vezérli a myanmari katonai vezetést. Ha azokra az emberekre alapozza diktatúráját, akiket most elhagyott, sokáig úgysem fogja tudni ezt majd elkendőzni. A hozzánk hasonló embereknek pedig dühvel és csalódottsággal kell, hogy tudomásul vegyék egy nép önhibáján kívüli szenvedését. Mást nem tehetünk bármennyire is szeretnénk, várunk! Köszönhetően szponzorainknak gyógyszereink, gyógyászati segédeszközeink, repülõjegyünk, eszközeink összeálltak, már csak egyetlen papír hiányzik, hogy segíthessünk. Lassan döntenünk kell, van-e értelme utazásunknak három héttel a katasztrófát követően!Május 19.
Berlinben a myanmari nagykövetség elé érkezve szembesültünk azzal a ténnyel, hogy az ázsiai országok holdévben számolják ünnepeik időpontját. Egy arra járó biciklis közölte velünk, hogy a mai napon zárva van a nagykövetség. Kissé elkeseredve a hátsó bejáratnál parkolva fontolgattuk maradásunkat, amikor is valaki a hátsó kaput kinyitva próbált bejutni a nagykövetségre. Azonnal "megrohantuk" , és előadtuk miért is vagyunk itt. Az illető elmondta, hogy bár ünnep van, de mert segíteni akarunk, és ennek a hivatalos útját választottuk a myanmari beutazáshoz, segít. Kiderült, hogy ő a konzulátus másodtitkára és azonnal értesíti a konzulasszonyt. Kora délután fogadott is bennünket a myanmari konzul. Meghallgatott, sok kérdést feltett és azonnal telefonálgatni kezdett. Kérte, hogy addig töltsük ki a szükséges dokumentumokat. A myanmari Külügyminisztérium a napokban dönt beutazásunkról és arról, hogy a katasztrófasújtotta területre megkapjuk-e a katonai engedélyeket. Biztosítottuk a konzulasszonyt, hogy csakis a myanmari hadsereg engedélyével és együttműködésével fogunk a katasztrófa sújtotta területen dolgozni. A héten mindenképpen választ kapunk a beutazáshoz beadott kérvényeinkre.Május 18.
Myanmar-i utazásunkat megelőzően, több fontos tárgyaláson vagyunk túl. Most érzem igazán, hogy eddigi önfeláldozó munkánk és kitartásunk eredményeket is hozhat. Több cég, köztük az Austrian Airlines is hallott csapatunkról, programjainkról, és elismeréssel nyilatkoztak találkozásunkkor Egyesületünkről. Szinte azonnal biztosítottak együttműködésükről bennünket és most már elmondhatjuk, hogy a DEKOM hivatalos légitársasága az Austrian Airlines. Több gyógyszergyártó cég is támogatta csapatunkat a szükséges gyógyszerekkel. Köztük a Praxipharm Kft., a Richter Rt. illetve a GSK. Állami cégek közül egyelőre az ÁNTSZ Járványügyi Osztálya segített, azzal, hogy a több tízezer forintos védőoltásokat biztosította orvosainknak és technikai személyzetünknek. Sok áldozat és kitartás kell most ehhez a mentőakcióhoz. Sokan elfordulnak, sokan magukat védik, sokan pedig egyszerűen csak meghúzzák a vállukat arra, hogy valaki segíteni akar. Rájöttem, hogy ha a fenti kivételek nem lennének, csapatunk működése megkérdőjeleződne. Ha arra gondolunk, hogy akit megmentünk vagy segítjük, talán egyszer ő is segít majd másokon, és még az is lehet, hogy akin segít, az az édesanyánk, gyermekünk, vagy valamelyik más nagyon kedves szerettünk. Talán Önök is ismerik a "pillangó effektust". A mai napon Berlinbe utazunk, hogy személyesen intézhessük a vízumot, illetve a munkavégzéshez szükséges engedélyt a myanmari nagykövetségen. A vízumunk ugyan elméletben megvan, de dolgozni nem lehet a területen, csakis akkor, ha erre külön engedélyt szerzünk.2008. május 14.
A 2008 április végén Myanmarban (Burma) végigsöpört ciklon áldozatainak megsegítésére csapatunk mentőakciót szervez. Igyekeztünk megfelelő mennyiségű gyógyszert, kötszert és természetesen pénzt összeszedni az induláshoz. A Református Egyházzal közös akciónkban az útiköltség nagy részét sikerült összegyűjtenünk és készülünk a mára már egyre nagyobb számban jelentkező kolerás, maláriás és egyéb megbetegedések kezelésére. 6 orvossal, 2 logisztikussal, ápolóval és technikai személyzettel várjuk, hogy a myanmari katonai hunta megnyissa a mentőcsapatok és a segélyszállítmányok előtt a határt. Körül belül 1,5 tonna felszereléssel, gyógyszerekkel, gyógyászati segédeszközökkel, segélycsomagokkal felpakolva készen állunk az azonnali indulásra. Mivel igen nehezen tudjuk előteremteni a munkánkhoz szükséges anyagi hátteret, minden fillére vigyáznunk kell. Ezért csak nagyon megfontoltan és körültekintően indítjuk mentőcsapatunkat, nehogy abba a hibába essünk, hogy több héten keresztül Thaiföldön vesztegeljünk és költséges kiutazásunk kudarcba fulladjon. Egyes európai uniós nagykövetek szerint az áldozatok száma akár az egy milliót is elérheti, ha a napokban nem nyitja meg a myanmari kormány határait. Csapatunk felajánlást tett a Kínai Népköztársaságnak is, a Szecsuán tartományban bekövetkezett 7.8 erosségű földrengés áldozatainak megsegítéséhez is. Ezidáig sem elutasítást, sem pedig kérést nem kaptunk egészségügyi-orvosi felajánlásunkra. Amennyiben csapatunk útra kel, a telekommunikációs lehetőségektől és a munka mennyiségétől függően napi beszámolót olvashatnak a honlapunkra látogató érdeklődők.Dr. Késmárky-Kodak András
